Huzatos

lezuhantam a párnaszirtre,
összezúzott a paplan.
hogy álmodtam végkimerülésbe
magam? - látens-változatlan,
mintha ketyegne, de hazudik.-
az óra mutatója mint az olló,
ujjperceimből vág, míg épp meghasonló
koponyámig elér, a dagály.
tengernyi idő, az agyam mossa.
beborít. tenyerem közt kifolyó
könnycsatornán, vitorláját bontja.
hullámokban tör fel az ismerés,
belegémberedik a tat, az egész test,
minden, mindig marad kevés.
hiába nagy tengernyi, és óceán,
vagy bolygó, naprendszer a szembogár.
úgy zuhantam álomba, hogy
ne tudjak felkelni már(.)

fekszem megroppantan a párnaszirten
nincs már porcikám mi maradt tudatos
egyenesen a nap felé vérzem
gomboljátok össze fejemen a huzatot.

Peron

gyönyörű vagy amikor elmész.
az egész peron lábamon a ballaszt.
most te ölsz, vagy én adom fel?
(hogy senkinek se fájjon)
lehúz a víz alá, ahogy nem hallasz.
lehúz a víz alá, hogy ha majd, akinek
utánam leszel...
fog e úgy szeretni, ahogy oxigént a szív?
az ki lüktet, hogy létezőbe
felezd az időt.
felezd meg velem!
milyen hatalmas ballaszt a peron?
s már a víz alatt van mindkét szemem.