verses köpet

nesztelen csigák és meztelen csigolyák

Odú

félelmetessé lett, mi rád emlékeztet.
sötét erdő így, hogy minden te voltál.
gyomromból kifelé halad az enyészet,
falatonként, szájukban odúig a rókák

hordanak, és jó salakanyaggá lenni.
míg belül vagyok, melenget a prém.
igazi kín, ha ok nélkül remegsz, enni
sem hagy, sápadtan kerülöm a fényt.

' Idő', bár aligha értem ezt a szót, nem
szenvedek hiányt, a hiányt szenvedem.
ha éhes vagyok, a húsomból harapok,
a keserűséget erjedéssel édesgetve -

magamhoz. hozzám képest rendben,
bár látható bizonyítéka aligha akad.
árapály szerűen alszom és ébredek,
a telihold fényéhez igazítottalak.

ikrek

a szerelemről:

hogy fognak hiányozni a hibáid, mikor már nem is próbálkozol.

az időről:

hogy fognak hiányozni a hibáim, mikor már nem is próbálkozom.

Hideg

Hogy legalább nagyjából le tudjam írni,
milyen nélküled,
felszívódtam magam is.
módszeresen,
tükörről-tükörre járva tűntem el.
egy fotonnyi sem maradtam màra.
azt sem tudom, merre járok épp.
Egy gondosan
meglengetett arany csengettyű,
vagy inkább, mint mikor
kirstálypohár pereméhez ütik az ezüst kanalat.
ilyesmi hangot hallatva lettem semmivé.

kánikula van, körben
a fagyos aszfalton mégis,
szilánkokra hullva apró madarak.
gondolom
feloldódni a hiányodban,
az egy endoterm folyamat.

Visszhang

A káoszt csenddé lélegzem, miközben
aszimmetriád tökéletességén merengek.

Egymás vénáját metsző síkok,
egymást sikoltva kioltó terek.

Pipacsonk

Hovà lettem, miközben
te mindenütt ott voltál?
Árnyékod vetettem be,
virágmagot szórok rá.

Gyökérzettel felfelé,
kapálózó pipacsok.
a mosoly repedésèben
füstölög a pipacsonk.