Visszhang

A káoszt csenddé lélegzem, miközben
aszimmetriád tökéletességén merengek.

Egymás vénáját metsző síkok,
egymást sikoltva kioltó terek.

Pipacsonk

Hovà lettem, miközben
te mindenütt ott voltál?
Árnyékod vetettem be,
virágmagot szórok rá.

Gyökérzettel felfelé,
kapálózó pipacsok.
a mosoly repedésèben
füstölög a pipacsonk.

Dió

dió volt a markodban,
és arra kértél, hogy
segítsek összetörni.
ökölbe zárt kezed
kezembe helyezted,
éreztem, ahogy
a szív pumpálja át
vérem az ereidbe.

üveg a test,

benne szalma.
egy szem makacs
dió lett a veszted.
nem túl dicső,
de szép.
a szalmát

elfújta a szél.
a szilánkjaiddal
dicsekszem,
hogy milyen
szèp a hangja,
ha mellkasomig
merülök benne.

' Velem álmodtàl tegnap este.
Abból tudom, hogy én is veled. '

...túl szép volt a szavaimhoz. Néma vagyok, ha róla kérdezel. Csak a hiányáról tudok beszélni.