öt óra

Kis láncbagós éjszakák. 
Felrángatom magamra az emberprémet.
Átfújtad mellkasomon a füstkarikát,
jelezvén, hogy nem élek,

csak kiengedsz mint a levegőt.
színem szivárog át a ruhán.
Magam vagyok a felejtés folyamata,
szívünk, mint az éjjel kitett kukák,
hajnalra ürülnek.

Középen semmi

egy személyben a terapeutám,
és a dílerem.
elválaszt és összekovácsol.
nyugtatót ad és speedet.
álmomban álmatlansággal küzdök.

csókkal ébreszt, meg pofonnal.
illetve nem is aludtam, csak
nem bírtam ébren maradni.

a fájdalom amit nem akarsz
elhagyni,
az nem is fájdalom.

Urbánus expozé IV.

(macskakő)

és akkor valaki írt 300 oldalt a szerelemről, amiből 299 oldal az örökkévalóságról szólt. a maradék egyben szót ejtettek istenről, meg az anyagszerűségről, persze az utolsó bekezdésben a kémiára fogtak mindent. meg, hogy végtére mindent ki lehet bírni amíg az ember szerelemben van. És hogy akkor ez valami szuper képesség. Vagy betegség. Minden esetre bele lehet halni. 'be van bizonyítva'

A végén összecsapták a könyvet, és a két matematikus pap udvarias kézfogás után, magányosan hazasétált. 

csak úgy porzott utánuk a macskakő. 

nekem meg kutya