2012. július 8., vasárnap

kuckó


valami bált tartanak
fekete felhők
özvegy holdanyánk
reszketeg ölén

gyűlnek az árnyékok
melegedni körénk

dekk

kaptam egy cigit. valami csövestől. azt mondta nincs időnk magyarázkodni. 
hogy ő is hagyott már el tökéletes nőt, és hogy a rendszert sem sikerült megszokni.
hogy volt gazdag, és volt szegényebb is már, noha pénze az aztán soha nincsen,
kedves szóra még képes a száj, és álmodni is szabad a park menti priccsen.

fekete


Tengerpart homokkal nem létezik. Padlószőnyegben hagyok nyomot. Az ajtó alatt beszökő huzat tünteti el. Nem tudom kikapcsolni a tévét. Talán két napja megy, folyton. Vagy három éve…
A függöny mögött sortűzre váró szellemképek.
Arcod sziluettje rajzolódik ki a tapéta mintázatából. Már csak akkor látlak, amikor hajnalban megébredek. Rég le kellett volna cserélnem a tapétát a bútorokkal együtt. De a bútorok én vagyok. Körbevettem magam. Mindent szabad, hogy semmihez se legyen kedvem. És ez már rég nem valami önsajnáltató kicsinyesség. Nem vár a magamfajta segítséget, se figyelmet. Egyszerűen nem létezem. Átjár rajtam az idő. Az elmúlás úgy lep be, mint kavicsra ejtett színes cukorkát a hangyák.
Ez nem szomorúság, sem depresszió vagy betegség. Sem hangzatos gyógyítható állapotok. A sajnálat leghalványabb jelére szertefoszlok. Mellém ölel a lámpafény. Kezemből kifolynak a szerelmes versek. Az éjszaka az én karjaimban piheni ki magát. Nem vagyok más, mint tátongó lyuk a tenyéren. Az a keserv, amelyből már könnyek se folynak. Szikkadt, szilárd, kérges hasadék vagyok a horizonton.
Hozzám repülnek meghalni a madarak.

Madarak


Megyek megitatom a madarakat
Temperával
Olyan megfakult a bárányfelhő
Legelte ég
Ez egy túlpátyolgatott hasadás
Nem terád vall
Magára zárja ajtaját az éjjel-nappali
Közért

Megyek megetetem a madarakat
magával
Tudja fáj hogy bár 
Lehetne 
annyiféleképp
Úgy néz rám mint valami nem
működő kabalára
És nyakára húzza a tőlem kapott
Karperecét

Megyek eszem iszom valami arcba
lórugást
Az ördög se érti ezeket a túlcizellált
szavakat
A köd tócsába fojt egy vonyító
kutyát
ma megtudom hova repülnek meghalni
a madarak