Odú

félelmetessé lett, mi rád emlékeztet.
sötét erdő így, hogy minden te voltál.
gyomromból kifelé halad az enyészet,
falatonként, szájukban odúig a rókák

hordanak, és jó salakanyaggá lenni.
míg belül vagyok, melenget a prém.
igazi kín, ha ok nélkül remegsz, enni
sem hagy, sápadtan kerülöm a fényt.

' Idő', bár aligha értem ezt a szót, nem
szenvedek hiányt, a hiányt szenvedem.
ha éhes vagyok, a húsomból harapok,
a keserűséget erjedéssel édesgetve -

magamhoz. hozzám képest rendben,
bár látható bizonyítéka aligha akad.
árapály szerűen alszom és ébredek,
a telihold fényéhez igazítottalak.