Teljes erőből gyengülök el, ha látlak.
vagy ha csak képzellek.
vetítelek árnyékok helyett
a falra,
életed adok és veszek neked,
mint sötétben az ág reccsen,
bennem neszed,
rezzen emlékeink megannyi levele,
lobban az avar.
magába hív
a nagy szerelem odvas fája,
s hatalmas az erdő
ahogy a szív.
Mint a tűz viharban felhőnek törő
száraz levél,
Sorsunk majd eldönti a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése