pirkadna, de felhős az ég.
a reggel tovább szundikál.
kekszmorzsás, szürke, hálóingében,
fél mamuszban botorkál,
itt kuncsorog megint. kopog,
kezében bögrével, az ablakon,
felétek nem tudom milyen lehet.
nálunk nem kívánt rokon.
folyton rá várnak a madarak.
az a pár, aki még nem költözik.
miatta áll sorba a meló előtt
a szálas virág, míg megkötözik,
legyen már! csak ki kell nyílni!
s a kulcs ott zörög e lusta kézben.
a morgó tömeg lassan halad,
hogy meló előtt a közértben,
kiszolgálja a bunkó boltos,
ez a nyúzott arcú lusta reggel.
a sosem dicsért néma vitéz,
szemben az ádáz,
lusta, emberekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése