Margó

26 éves vagyok. Épp most kentem össze az egész hasam csokival. Volt egy barátom aki felnőtt. Mindig furcsán néz rám azóta. A tekintetében egyszerre van lenézés, és irigység. A barátom szerint fel kéne nőnöm, hogy legyen belőlem valaki. Szerintem pedig gyereknek kell maradnom, hogy ne nézzek le senkit. A barátom, aki annyi idős mint én, de már három éve 'fel van nőve', szóval szerinte az élet szar. Nehéz, és szomorú. Szerinte ezt minél hamarabb megtanulom, annál könnyebb lesz nekem. Szerintem annyi fontosabb dolgot kell megtanulnom, mint felnőni a gondoknak. Szerinte az élet nem játék. A problémákat meg kell szüntetni. Szerintem az életben a problémák csupán egy játékban a feladványok, minden váratlan helyzetben izgatott leszek, és igen tudom, hogy mi az a halál, és mi az a nyomor. Tudom micsoda fájdalom elveszíteni valakit. Viszont azt is tudom, hogy akivel együtt játszom, az nem fog kinevetni ha vesztek. Aki játszani szeret, az nem csal, és nem tapossa le a másikat a győzelemért. Engem csak azok az emberek tudnak bántani, akik azt hiszik, hogy felnőttek. Akik a halálukat jelölték ki a célnak, és minden lépésüket az addig tartó félelmük motiválja; hogy veszthetnek, miközben azt hazudják, hogy az élet nem is játék. Az élet egy olyan játék ahol mindenki vesztes. Ezt én mondom. csak azok nyernek akik a játékot szeretik és nem a győzelmet. Van a hasamon egy mogyoró darab is. Gondolom minden tartalmaz nyomokban mogyorót és Istent.