Az agyam gyurma
A kezemben puhítom az ágyon
Hogy egyszer csak véletlenül
Olyanná válljon
Hogy beleférjek
És betudjak az ajtaján lépni
Mert a kék szoba elmenekült
És bennem kíséri
A leszedált film sztár
Egy kopaszra borotvált kurva
Gyöngyöző homlokán
Meg van az égbolt borulva
Erdő zabáló óriás zöld köpenyében
Egy megszeppent elmenekül
Mindenki csak én nem
Milyen színű
Az égbolt amikor részeg?
A pokróc elhidegült
Nem repül már érted
Felhőmet is egyedül szívom
A köd mögül Láttam
Hogy rosszirányba dobott a hullám
Az erdő tűz viharában
És végezetül mielőtt
Túl exponált volna
Még is csak kinő a szárny
Ott maradok dalolva
Arról hogy milyen egyszerű
Ha egyszerre látom
A napfelkeltét és
Ugyan csak a holdvilágot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése