Unom már az integetést
A söntés mögött a földön
Lóbálom kezeim
Egyedül akarok többnyire menni én
Csak metszenek
Forradnak
Rózsaszín sebek
Mesémben a herceg
Lovakat erőszakol
A király eladja a legkisebb fiát
strihel míg egyszer visszakozz
vesédért cserébe némi föld a juss
mutatja csonka kis birodalmát
a sárkány is csak másnaposan hány
az is lemarja pálcélom telibe
meztelenül beszélgetek vele arról
hogy harapjon már
végül épp csak a skalpom szedi le
keresem isten szutykos haramiáját
talán ő végre végezhet velem
magányos mese ez apám
nincs itt ő se
felvágom hát hősi kari-erem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése