Szívtréner

remegő levelek a tűzviharban voltunk
holtomiglan rögzülő esemény
épp nyílt a száj egymáséba toltuk
bénán egybenövő vénák és artériák kötegén

örök függőség
szer-telen
bolyongva mint

jó pár ezer évnyi

hozzánk hasonló sorsokba
Romboló és Júlia
Ádám és Céda

nem a száj vagyok
se a kéz
nem velem hanem engem
ne tovább, de mèg!
elegem van benned
dühös ölelések súlya
kuszálja a kollázst
belső szer-vezet-len-s-ég ez
kérlek takarodj
nekem is mennem kell
veled
hogy ne hagyj el
míg egyszer csak hagyom
túlexponálva
ég halálra a két levél egy
szépia fotópapíron

Szívtréner by szendroicsaba