A kakukkos órák felverik egymást hajnaltájban. Ez
nem jó jel - gondolja Emil, és nagyot lóbál szürkeszőrmés lelógó farkán.
Merengve néz kifelé az ablakon át, egy ódon fekete szekrény poros tetejéről,
bele a felhőlyukba. Várja a holdat, hogy az nagy világító hasát megvillantsa.
- ma nem fogom látni - konstatálja szomorúan, és leugrik a bőrfotelre. Az felmordul, hogy – de kérem, valaki aludna. – Emil szóra sem méltatja a mogorva bútort. Összekacsint a szekrénnyel, aki kitárja nagy szárnyait, hogy a benne virgonckodó ruhák észrevegyék magukat, azok erre mint a rajtakapott fiatal lányok, sikoltozva, szégyenlősen takargatják magukat. - Pedig ugye egy ruha nem lehet mezítelen. Avagy egy ruha mindaddig mezítelen, amíg bele nem bújik az ember. - A fotel végül elmosolyodik – mindjárt elered, kimegyek a tetőre. – néz vissza Emil - nagyon vigyázzatok a dörgéssel! – Mindenki szeme Emilre szegeződik, sokan bólintanak is, és egy másodpercnyi csend után, ami pont Emil farkvégének ajtófélfa mögötti eltűnéséig tart, a szoba népe folytatja a titkos életét.
- ma nem fogom látni - konstatálja szomorúan, és leugrik a bőrfotelre. Az felmordul, hogy – de kérem, valaki aludna. – Emil szóra sem méltatja a mogorva bútort. Összekacsint a szekrénnyel, aki kitárja nagy szárnyait, hogy a benne virgonckodó ruhák észrevegyék magukat, azok erre mint a rajtakapott fiatal lányok, sikoltozva, szégyenlősen takargatják magukat. - Pedig ugye egy ruha nem lehet mezítelen. Avagy egy ruha mindaddig mezítelen, amíg bele nem bújik az ember. - A fotel végül elmosolyodik – mindjárt elered, kimegyek a tetőre. – néz vissza Emil - nagyon vigyázzatok a dörgéssel! – Mindenki szeme Emilre szegeződik, sokan bólintanak is, és egy másodpercnyi csend után, ami pont Emil farkvégének ajtófélfa mögötti eltűnéséig tart, a szoba népe folytatja a titkos életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése