Szegény zsömle. Még csak
egy csücske sincsen. A kiflinek legalább ott
vannak a csücskei. Csak ott van gömbölydeden. Kucorodik. Néz ki a kosárból,
mint egy macskakölyök. Meg is simogatom. Hamar rám is szólnak. - ha megfogta
vegye is meg! - Meg is veszem! - förmedek dühösen vissza. - Hazaviszem és az
éjjeli szekrényemen fog lakni, hogy soha többé ne féljen! Hogy soha többé ne
féljek. - az utolsót persze már csak magamban jegyzem meg. Arra az ember
sohasem büszke, hogy fél.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése