Zsigerváros

és akkor ott állsz, valami zebránál, egyforintos műbőrcipőben, ami persze fekete, ahogy a zoknid, a nadrágod, a polód, az inged, a pulcsid, a zakód, a kabátod, a kalapod, tüdőd, a léped, a szíved, az agyad, és egy pillanatra az egykor szürke falak mind olyan színes szivárványnak tűnnek, mint pillecukortól sokkos rémálmaidban a pokol. gejl-szürke zsigerek kollázsa a város. Olyasféle mű, amit még egyetlen alkotója sem élt túl. Hol csendben, hol ordibálva, de mindenki félbehagy.