Tihamér

És akkor Tihamér, a szociális munkás, gondos mozdulatokkal felcsíkozta, majd egy határozott szippantással felszívta orrába az egész magyar rögvalót. Tihamér szíve percről percre egyre lassabban vert ezután, míg 30 évnyi konstans csendesedés után, szakadtan is elegáns öltönyében, szerető barátai körében, őszinte mosollyal arcán végleg jobb létre szenderült. A temetésen tíz millió embert vett részt, majd egy napnyi teljes csendbe burkolózott az ország. A faluk, kisvárosok, és nagy városok terei madárcsicsergésbe burkolóztak. Az emberek csillogó, szeretetteljes tekintettel néztek egymás szemébe, ahogy némán mentek végig az utcán. Minden talpalatnyi zöld helyen kockás pokrócon ülő öregek szegtek ropogós kenyerükből, többé nem volt sem férfi sem nő, akinek nem jutott egy falat. Az üres házakba kalácsillatú boldogsággal költöztek a tegnap még fürdetlen nyomorultak. És olyan szép volt a létezés, amilyennek gyermekkorunkban láttuk utoljára. 

Tihamér 73 évesen hunyt el. Isten azóta is keresi.