- mi a baj velem? - kérdezte Teodor csöppet sem kedélyes tükörképét.
jönnek elő a bőr alól a tegnap még oly kedves giliszták. Most már
nem puhán mozognak sebhelyes bőröd alatt. apró szíved köré felhúzott
nehéz falak. A nap, mint lángoló Varjú, csüng a mélán libbenő horizonton.
Elmetszi a tenger vége bársonyos nyakad. Vad viharban edzett szelek
törik gerinced, a patkányok sikítva kapaszkodnak, és
árbocokkal döfik bordáink közét a rémek. Minden oly nagy, hogy
most roskad magába éppen, és minden olyan pici, hogy robbanni kész.
És persze a tükröd van e nagy káosz közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése