Súly

Mint a rakparton azok a vasgombák, amire több száz, meg ezer tonnásanyahajókat kötnek. Persze ha nem fúj a szél, akkor egy csecsemő is megtartja azt a több ezer tonnát. Olyan erős vagyok, mint egy anyahajót tartó csecsemő a szélcsendben. Olyan gyenge vagyok, mint a szél. Olyan nagy vagyok, mint az anyahajó, és olyan tehetetlen is. Olyan nyugodt vagyok, mint a víz, és közben olyan ernyedt dermedtségben várok, mint a kötél. Olyan türelmes vagyok, mint a kötél, és olyan türelmetlen is vagyok, mint a kötél. Olyan elszánt is vagyok, mint a kötél. Alig várom, hogy megfeszüljek, és rettegek tőle, hogy elszakadok. Ám ha nem szakadhatok el, akkor semmi vagyok. Akkor semmi nem ér semmit. Ez a csendélet vagyok, amiben folyton retteg valami. Ami folyton mosolyog, és retteg. Ami bár csendes, nem tudni róla, hogy már túl van-e viharon, vagy még csak most jön a vihar. Ami a maga nyugalmában súlyt hordoz, és könnyedséget. Ez csendélet vagyok, amit a megnémult kapitány fest a halálos ágyán.